2011. március 16., szerda

Március 9 - Róma, 1.nap: Utazás

Végül csak nem sikerült lefeküdni normálisan, így csak 2,5 órát tudtam aludni. Persze a felkelés sem ment olyan egyszerűen, mint gondoltam, de a lényeg, hogy időben kiértem a pályaudvarra. A 20 perces séta kicsit lehangoló volt, mivel  még nem kelt fel a nap. Egyszer még Torinóban is megállt a vonat és az ablakból látni lehetett a 2006-os olimpiára épített jégcsarnokot. Torinóból kiérve kicsit elaludtam, és mikor legközelebb felébredtem, már hegyes-völgyes részeken és alagutakon keresztül mentünk. Az alagutas részek elég idegesítőek voltak, mert mindig bedugult a fülem. Nem tudom miért, amikor busszal, vagy kocsival voltam, akkor semmi problémám nem volt Genova fele kicsit aggódtam, hogy elérem e a csatlakozást, mert összeszedtünk egy kis késést, de pont annyi idő volt, hogy átértem a másik vágányhoz, kicsit vártam, és már jött is a vonat. Ez sajnos nem termes kocsi volt, hanem fülkés, ráadásul az ablaka jó koszos is volt, így nem igazán tudtam fotózni, pedig gyönyörű tájakon mentünk keresztül. A Ligur-tenger partvidéke és Cinque Terre lélegzetelállítóan szép, remélem nyáron ide is eljutok egy kisebb kirándulás keretében. Azért rakok be egy képet, amin látszik a táj, ha leszámítjuk az ablakot...
14,14-re pontosan ért be a vonat Rómába a Terminire. Gyorsan szereztem térképet, vettem bérletet, majd telefonáltam Anyunak, hogy rendben megérkeztem. Erre a napra nem terveztem nagy városnézést a sok cucc miatt, csak egy-két helyet akartam megnézni, hogy ne vesszen kárba a délután. Először a Santa Maria Maggiore bazilikához mentem, ami a Terminihez nagyon közel van. Itt őriznek öt vassal összekapcsolt fadarabot, amelyről azt gondolják, hogy Krisztus betlehemi jászlának darabjai.
Ezután a Largo Argentina felé vettem az irány, ami szerencsére a 64-es busz útvonalálba beleesett, és pont ez a busz kellett nekem a szállásra menet. A tér a köztársaság-kori romjairól nevezetes+ állítólag itt ölték meg Kr. e. 44. március 15-én Caesart. De, hogy őszinte legyek nem csak ezért jöttem ide, hanem mert itt lakik Róma macskáinak jó része :). Komlyan! Rengeteg cica van itt, akik láthatóan nagyon élvezik a környezetet, valamint, hogy a turisták kényeztetik őket mindenféle finomsággal.
A macskasimogatás végeztével megvártam a következő 64-es buszt és elindultam a Szent István Ház felé. Direkt kinyomtattam a ház honlapjáról a leírást, hogy hogyan is jutok oda, de azért voltak kételyeim, hogy sikerültni fog e. Miután a busz átment a Ponte Vittorio Emenuelle II.-n, egy kórháznál kellett leszállni és abból a megállóból indult a 870-es busz, ami már a házhoz vitt. Már itt több magyarral találoztam, egy nőt le is szólítottam, kiderült ők is oda mennek, így nem aggódtam tovább, hogy esetleg eltévedek. Nélkülük nem tudom, hogy találtam volna oda, mert az útleírás és a busz útvonala nem igazán egyezik meg :). Az első éjszakát még nem azt egy ágyas szobámban töltöttem, mert arra az éjszakára nem volt hely, hanem az ifjúsági hálóteremben. Rajtam kívül nem sokan voltak, de ők normálisnak tűntek, és mivel már több napja voltak Rómában, így eléggé elfáradtak, így sikerült időben, 10 körül lefeküdni mindenkinek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése